Méricskélés a konyhában, sírás a kamrában…
Egy világ omlott össze bennem, mikor 11 évvel ezelőtt egy szép tavaszi napon szembesültem azzal, hogy a nagyobbik fiam 1 típusú cukorbeteg. A kórházban beállították a napi inzulin és szénhidrát mennyiségét és a dietetikustól kaptam egy jó pár A4 oldalt, amin különböző típusú élelmiszerek szénhidráttartalma és néhány recept volt.
“Mit fogok tudni adni a gyereknek?”
Elkezdődött a mérés, számolás, közben millió kérdés próbálkozás a konyhában, sírás a kamrában, hogy a fiam ne lássa.
Aztán mire szép lassan belejöttem a diabos mindennapokba és egész ügyesen megtaláltam a megfelelő arányokat a szénhidrát, fehérje zsír tekintetében egy új, sokkal nehezebb megpróbáltatás következett a sorstól.
Egy komplikált gerincműtét következtében lebénultam deréktól lefelé. Hosszas rehabilitáció és 10 hónap kerekesszékes élet után, nagyon sok munkával két támbottal közlekedő képes lettem. Itt kezdődött az igazi logisztika: a minden napjaim részévé vált a gyógytorna és mellette meg kellett oldanom a család ellátását. Nagyon sokat segítettek a nagymamák, és miután egyre többet tudtam mozogni, igaz a segédeszközöket nem tudtam elhagyni, sikerült a konyhában újból hasznosítani magam. Azóta átestem még 3 gerincműtéten és be kellett lássam, hogy bármennyire is szeretem a munkám nem tudom semmilyen formában folytatni.
Belevetettem magam a sütés-főzés örömeibe
Elkezdtem többségében könnyen hozzáférhető alapanyagot használni. Egyre többször volt sikerélményem, mert a férjem és a két fiam nagyon fantasztikus zsűrit alkottak. A családom és a barátaim elültették a fejemben a gondolatot, hogy a receptjeimet szélesebb körben is meg kellene osztanom, de én még sokáig hezitáltam… A nagy műtétem előtt soha nem ismertem azt a szót, hogy lehetetlen. Igaz, hogy megváltoztak az életkörülményeim és nagyon sok korláttal meg kell birkóznom és igen néha én is úgy érzem, hogy kimerültem, de bízom abban, hogy tudok segíteni azoknak, akiknek egy kis útmutatásra van szükségük, hogy hogyan készítsünk diétás finomságokat.
“Legyél büszke magadra! Arra, hogy kibírtad, hogy felálltál, hogy túlélted, hogy megcsináltad, hogy újrakezdted, hogy mertél és hogy hittél. S bár lehet, hogy sokan segítettek, de igazából minden rajtad múlt. Vagyis azon, hogy mennyire hittél magadban és hogy meg tudod csinálni…abban…”
Lippai Marianna
Boldoggá tesz, ha másoknak is segíthetek a receptjeimmel
Eleinte a bevált recepteket különböző Facebook csoportokban osztottam meg, ahol rendszerint mind sikert aratott! Ez volt az első lépés és ezek a visszajelzések vezettek el ahhoz, hogy létrejöjjön a saját receptes weboldalam!
