A múlt év december 10-én megállt előttünk egy futárszolgálat és hozott egy csomagot. Tudtam, hogy nem rendeltem semmit. Mikor kinyitottam egy könyvet találtam benne: Tamás Rita: Ne pánikolj, sportolj.
Először azt gondoltam, hogy Kriszti barátnőm elírta a címzettet. Elkezdtem olvasni, majd követni a Facebookon és az Instán. Fantasztikus inspirálóak az írásai és példaértékű a kitartása. Vettem a bátorságot és írtam neki egy emailt…
Motiváció és lendület, mindenkinek
Megköszöntem neki, hogy annyi motivációt tud adni egy olyan embernek is aki, menni is alig bír, nem hogy futni.
Levelemre nagyon gyorsan válaszolt és felajánlotta, hogy ha úgy gondolom ír rólam egy bejegyzést, idézem:
„a bejegyzés célja az lenne, hogy neked lendületet adjunk és a te történteddel bátorítsuk azokat, akik hasonló cipőben járnak, de még nem hisznek magukban annyira, mint te önmagadban.”
Nagy megtisztelés számomra, hogy szakított rám időt anélkül, hogy korábban személyesen találkoztunk vagy telefonon beszéltünk volna.
A bejegyzést itt olvashatod:
Ami ezután jött, arra végképp nem voltam felkészülve…
A cikk után döbbenetes mennyiségű pozitív megerősítő üzenetet, telefont emailt kaptam mind a történet mind a honlappal kapcsolatban.
Kértem, egy személyes találkozást, mert úgy éreztem, hogy nekem ezzel a fantasztikus emberrel találkoznom kell.
Nagyon nyitott volt és tegnap megismerhettem. Annyit beszéltünk, hogy a közös kép elmaradt, de részemről a torta és részéről a könyv dedikálás nem. 🙂
Ezúton is köszönöm Neked, Rita!
Tiszta szívemből Gratulálok Zsuzsi
Drága Kriszti!
Köszönöm a kedves szavakat és hogy szakítottál rá időt és elolvastad.